A Bolyai Társaság márc. 17-én alakult meg, ideiglenes bizottságot választottak, ismertette tevékenységüket dr. Bodor András professzor, a Bolyai Társaság elnöke. Ápr. 27-én hivatalosan is beiktatták a társaságot, mint jogi személyt. Céljuk a romániai magyar felsőoktatás támogatása, ösztöndíjak biztosítása és egy külön Bolyai Alapítvány létesítése. Hetenként tartanak gyűlést, tanulmányozzák a főiskolai hálózatot. Eddig három memorandumot terjesztettek elő, az ország ideiglenes elnökéhez, a miniszterelnökhöz és a tanügyi minisztériumnak, feltárva a magyar nyelvű oktatás helyzetét, kiegészítve a fejlesztésre vonatkozó elképzelésekkel. Válasz nem érkezett. A memorandumokban az önálló magyar főiskolai hálózat létjogosultságát fejtették ki. Az ifjúság külföldre áramlását éppen ezzel lehetne megállítani. A tanerőhiány elképesztő mértékű, a Ceausescu-rendszer elsorvasztotta a tanerőképzést. A tanerőhiány 1990/91-ben 988 fős, ez még tovább fog emelkedni. A jelenlegi nehéz helyzetet jelzi, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem néhány karán a magyar hallgatók száma: az 1990/91-es tanévben a történelem szakon: IV. éven két hallgató, III. éven egy sem, II. éven egy és első éven egy sem, a filozófián: IV. évben három, III. éven kettő, II. és I. éven egy sem. /Gál Mária: Interjú dr. Bodor András professzorral, a Bolyai Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
1990. július folyamán
Erdély egyik legrégibb egyházi lapjának új folyama indult. 1888-tól 1948-ig jelent meg az Unitárius Közlöny. A kiadvány hosszú szünet után most újból jelentkezett. A szerkesztő- bizottság: dr. Szabó Árpád, Molnos Lajos, dr. Rezi Elek, Gál Mária. - A folyóirat hírt adott arról, hogy 1990. febr. 22-én a Dávid Ferenc Unitárius Nőszövetség kolozsvári tagozata - több mint 40 éves szünet után - megkezdte tevékenységét. /Unitárius Közlöny - A Keresztény Magvető melléklete (Kolozsvár), júl./
1990. október 5.
Béres András, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola /Marosvásárhely/ dékánja elmondta, végre több hallgatót lehetett felvenni /az előző évben csak három magyar felvételét engedélyezték/, idén a magyar szakra 14 hallgatót vettek fel. Megindulhatott a rendezői szak is /a hetvenes években megszüntették/ négy magyar hallgatóval. A hallgatók számának bővülés a tanári kar gyarapodását is jelentette. Több új tanár Kolozsvárról. Szatmárról ingázik, így Tompa Gábor, Visky András, Parászka Miklós, de jöttek a marosvásárhelyi színháztól is. /Gál Mária: Változások a Színművészeti Főiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
1991. augusztus 2.
Avvakumovits Katalin a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány /HHRF/ munkatársaként részt vett a genfi emberjogi értekezleten. Hámos László, a HHRF elnöke mint a hivatalos amerikai kormánydelegáció tagja vett részt a tárgyalásokon. A HHRF tizennégy oldalas angol nyelvű dokumentációt állított össze a román kormánynak 1990. június, vagyis a koppenhágai találkozó óta foganatosított, kisebbségekre vonatkozó intézkedéseiről és gyakorlatáról. Sajnos a genfi konferencián kevés szó esett bármely európai kisebbség konkrét helyzetéről, állapította meg Avvakumovits Katalin. Mégis óriási előrelépést jelent a genfi konferencia, mert önálló tárgyalást rendeztek az eddig tabuként kezelt témáról. A záróbeszédekben több nyugati állam megemlítette a romániai magyarság megoldatlan helyzetét. A román felszólalás visszautasító hangneméből látható volt, hogy ebben az országban hiányzik a megfelelő hozzáállás. /Gál Mária: A túlzott diplomácia konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1992. március 5.
Gheorghe Funar, Kolozsvár megválasztott polgármestere /A Román Nemzeti Egységpárt jelöltje/ kijelentette, hogy az önálló magyar iskolák szeparatizmust jelentenek, azokat meg kell szüntetni. A románoknak sincsenek iskoláik. Szerinte nincs szükség önálló magyar egyetemre, az nem is szolgálná a magyar fiatalok érdekeit. A magyar revizionizmust az RMDSZ egyes vezetői, a magyar kormány néhány tagja és néhány emigráns képviseli, mondta. / Gál Mária: A polgármester válaszol. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./
1992. március 14.
Többszöri halasztás után márc. 14-én hivatalosan beiktatták Kolozsvár megválasztott polgármesterét, Gheorghe Funart, a Nemzeti Egységpárt tagját. Eckstein-Kovács Péter parlament képviselő bejelentette, hogy lemond parlamenti mandátumáról, s a kolozsvári tanácsban fog tevékenykedni, ezt azonban a tanácsosok egy része kifogásolta. A teremben ülők magyarellenes bekiabálásai ellenséges hangulatot teremtettek. Alpolgármesternek a Nemzeti Egységpárt tagját, Liviu Medreát választották meg, /Gál Mária: Vatrás az alpolgármester is! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Funar első felszólalásában közölte: ellensége minden szeparatizmusnak, továbbra is számít a Vatra Romanesca és pártja segítségére. Alpolgármesternek nem az egyensúlyt biztosító RMDSZ-tagot választottak, hanem a Vatra egyik alapító tagját, Liviu Medreát. /Túrós-Jakab László, Kolozsvár: "Nem tűrök semmiféle szeparatizmust". = Új Magyarország, márc. 16./
1993. augusztus 24.
1949. márc. 3-án éjjel erőszakkal elhurcolták az erdélyi magyar arisztokratákat, elvették minden vagyonukat és az 1945-ben még meghagyott 50 hold földjüket is. A deportáltakat kényszerlakhelyre vitték, a kijelölt települést nem volt szabad elhagyniuk. Személyazonosságijukba megkülönböztetésként bepecsételték a D. O.-t /Dominiciu Obligatoriu - kényszerlakhely/. A háromszéki földbirtokosoknak jutott a legkegyetlenebb soros, őket dobrudzsai kényszermunkára vitték. Szenvedésük 14 évig tartott, 1963. aug. 23-án felszámolták a kényszerlakhelyt. De őket a sárga csillag, a káderlap tovább kísérte. /Gál Mária: A törvény nevében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./
1993. szeptember 1.
Szőcs István cáfolta a Magyarországot minősítő "utolsó csatlós" kifejezést. Ezt ámítás, ködösítés, demagógia hozta létre. Legutóbb Gál Mária Egy döntés története /Szabadság, aug. 28./ című írásában találkozott ezzel a kifejezéssel. Ez a kifejezés nem igaz, hangsúlyozta Szőcs István. A legtovább harcoló fegyveres szövetséges a fasiszta usztasák vezette Horvátország volt: egy nappal a hitlerista Németországot is túlélték: 1945. máj. 10-én kapituláltak. Csakhogy a háború után a diplomaták úgy tettek, mintha a fasiszta Horvátország és a fasiszta Szlovákia nem is létezett volna: dicstelen pályafutásukat besöpörték a győztes Jugoszlávia és a "még győztesebb" Csehszlovákia szőnyege alá. /Szőcs István: Történelmi lecke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./
1993. szeptember 4.
A román parlamentben hazaárulást emlegettek az RMDSZ memoranduma kapcsán, ellenzéki képviselők is beálltak a kórusba, nyilatkozott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a vele készített interjúban. Még bíróság elé állításról is röppentek föl hírek. A Markó Béla és személye elleni bírósági eljárásról elmondta, hogy Romániában minden lehetséges. Takács Csaba cáfolta az Evenimentul Zilei hírét, hogy az RMDSZ kéri Frunda György mandátumának visszavonását. /Gál Mária: Romániában mindenre található törvényes alap. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
1993. szeptember 29.
A Brassai Líceumban beindult az unitárius tagozat. Itt elsősorban humán jellegű oktatás folyik.Az unitáriusok kénytelenek voltak unitárius teológiai szeminárium néven indítani az oktatást, mert három éve hiába kérik vissza a volt Unitárius Kollégiumot, a mostani Brassait. /Gál Mária: Unitárius tagozat a Brassaiban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
1993. október 22.
Az emberek hamar napirendre tértek a Hadréven történt összecsapás után, amikor a rendőrök tétlenül nézték a tüzet, nem engedték oda a tűzoltókat, nem akadályozták meg a gyilkosságokat. A cigányok leégett házainak újjáépítéséhez megígért kormánysegítség várat magára. A román sajtó egy része felháborodottan írt arról, hogy az Amnesty International beavatkozott ebbe az ügybe, mert azzal vádolta a rendőrséget, hogy segédkezett a cigányellenes pogromban. /Gál Mária: Emeberk vagyunk mi is! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./
1995. június 5.
Az RMDSZ IV. kongresszusának napjaira időzítve jelent meg az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége kiadásában a Fehér könyv /Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról, RMDSZ, Kolozsvár, 1995/. Az előszót Bodó Barna írta, a könyv Gál Mária, Gajdos Balogh Attila és Imreh Ferenc tényfeltáró publicisztikáit tartalmazza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
1995. június 8.
Az RMDSZ kolozsvári kongresszusa idején Új Kongresszus, Új Ezred címmel politikai vicclapot adtak ki a kongresszusi sajtóiroda munkatársai /Gál Mária, Kiss Attila, Marián Antal, Szatmári Tibor/, rajtuk kívül Magyari Nándor, és Tokay György is munkatársa volt ennek az alkalmi lapnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./
1995. július 5.
Júl. 1-jén magyarul is sugárzó Radiosonic nevű magánrádió kezdte el működését Kolozsváron. Igazgatója, szakmai irányítója és társtulajdonosa Gelu Carling, Török László /a Kalotaszeg című lap útnak indítója, majd a Glória Kiadó menedzsere/ szintén társtulajdonosként ügyvezető igazgató. A magyar nyelvű adás vezetője Sebesi Karen Attila színész-rádiós-tévés, helyettese Gál Mária /korábban a Szabadság napilap publicistája, majd az RMDSZ politikai főosztályának munkatársa/. A rádió egész nap sugároz, magyar nyelvű adása 4 órás /de. 9-11, este 21-23 óra között/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
1995. augusztus 19.
Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./
1995. augusztus 19.
Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./
1995. november 2.
Nov. 2-án, halottak napján Szabadkán két erdélyi vendég tartott előadást. Gál Mária kolozsvári történész az 1944 őszi erdélyi magyarellenes atrocitásokat, gyilkosságokat ismertette, Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke pedig a Fehér könyv, az első ilyen jellegű dokumentumgyűjtemény megjelenésének körülményeiről számolt be. Egyetlen idősebb történész sem hajlandó hozzányúlni ehhez a még mindig érzékeny kérdéshez, a fiatalok - köztük Gál Mária - vállalták a munkát. /Szabad Hét Nap (Szabadka), nov. 9./ Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról /RMDSZ, Kolozsvár, 1995/ (összeállította:) Gál Mária, Gajdos Balogh Attila, Imreh Ferenc A könyv az észak-erdélyi, székelyföldi vérengzés /Szárazajta, Csíkszentdomokos/ mellett kiért a dél-erdélyire is, román szabadcsapatok ott is megöltek ártatlan magyarokat, névsorukat is közölte: Gyantán 47 főt /köztük egy kétéves, két 13 éves fiú is volt/, Magyarremetén 35 főt /köztük és 12 és egy 15 éves fiút/, Kishalmágyon 6 főt és Szentmihályon szintén 6 embert.
1996. július 4.
Júl. 2-án és 3-án Kolozsváron Az önkormányzatok kérdése országos, megyei és települési szinten címen rendezett konferenciát az RMDSZ, az Erdélyi Református Egyházkerület és a hollandiai Államismereti Református Párt /SGP/, számos tanácsos és polgármester részvételével. Az SGP ötödször vett részt erdélyi konferencián, most is több előadót küldött. A hazai előadók között volt Varga Attila képviselő, Bakk Miklós tanácsos /Lugos/, Demeter János, az RMDSZ önkormányzatokért felelős alelnöke, Kolumbán Gábor, Hargita megye tanácselnöke és Gál Mária. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 4., 816. sz./
1996. augusztus 14.
A Népszava napirenden tartja a Tibori Szabó Zoltán-vitát. Kolozsvári tudósítója, Gál Mária Czirják Árpád érseki helynök véleményét kérte, a nyilatkozat az egyházakat képviselte? Czirják Árpád kifejtette, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főszerkesztője nem volt tárgyilagos. A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ hiányosságait "mindnyájan ismerjük", de mindezt "kizárólag negatív értékelésben tálalni, egész közösségünkre nézve bántó. A svihák jelző használata" provokatív. Az egyházak képviselői személyes méltatlankodásukat fejezték ki. Eckstein Kovács Péter jogászként állapította meg, hogy a püspökök nyilatkozata nem sértette a sajtószabadságot. A püspököknek, mint az MVSZ védnökségi tagjainak, "feladatuk is volt a védnökségük alá helyezett szervezet melletti kiállás." Szerinte partikuláris ügyben testületileg fellépni nem szerencsés dolog. /Népszava, aug. 14./ Előzmény: 1053, 1070, 1099, 1124, 1125, 1141, 1176, 1183, 1186, 1190, 1244, 1256, 1257,1258, 1273, 1286, 1306, 1321, 1331, 1347. sz. jegyzet
1996. augusztus 14.
A Népszava napirenden tartja a Tibori Szabó Zoltán-vitát. Kolozsvári tudósítója, Gál Mária Czirják Árpád érseki helynök véleményét kérte, a nyilatkozat az egyházakat képviselte? Czirják Árpád kifejtette, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főszerkesztője nem volt tárgyilagos. A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ hiányosságait "mindnyájan ismerjük", de mindezt "kizárólag negatív értékelésben tálalni, egész közösségünkre nézve bántó. A svihák jelző használata" provokatív. Az egyházak képviselői személyes méltatlankodásukat fejezték ki. Eckstein Kovács Péter jogászként állapította meg, hogy a püspökök nyilatkozata nem sértette a sajtószabadságot. A püspököknek, mint az MVSZ védnökségi tagjainak, "feladatuk is volt a védnökségük alá helyezett szervezet melletti kiállás." Szerinte partikuláris ügyben testületileg fellépni nem szerencsés dolog. /Népszava, aug. 14./ Előzmény: 1053, 1070, 1099, 1124, 1125, 1141, 1176, 1183, 1186, 1190, 1244, 1256, 1257,1258, 1273, 1286, 1306, 1321, 1331, 1347. sz. jegyzet
1996. augusztus 27.
A Szabadság ismertette a HTMH átszervezésének tervét, melyhez Gál Mária kommentárt fűzött: mennyit nyerhetünk az esetleges átszervezésen? - tette fel a kérdést. "Mi, kisebbségi magyarok csak nyerhetünk ebből. A nemzetietlennek tartott, a 'kisebbség sorsával nem törődő' szocialista magyar kormány helyett végre az 'összmagyarság sorsát' szem előtt tartó, nemzeti érzésekről vezérelt civiltársadalmi szervezetek kezébe kerül a sorsunk. Akkor meg miért az aggodalom?" - írta ironikus hangon. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
1996. szeptember 3.
Az alapszerződésről fejtette ki véleményét Magyari László Nándor, a "liberális vezető", ahogy a vele interjút készítő Gál Mária nevezi, aki az RMDSZ hierarchia "felső tagozatán" dolgozott három éven át. Nyilvánvaló, hogy nyugati nyomásra gyorsult fel az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalás folyamata. Kétli, hogy Romániában őszinte a megbékélési szándék, még kevésbé, hogy a kisebbségek helyzetét óhajtja rendezni. Mégis pozitív lépés, mert azt jelenti, hogy Románia nem mond le az európai struktúrákba való beilleszkedésről. Magyari hibáztatja az RMDSZ-t: eltúlozta az alapszerződés lehetőségét. Szerinte "csakis az RMDSZ veszítette el ezt a politikai kártyát és semmi többet!", "a veszteség nem olyan nagy, amilyennek látszik." Megállapította, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetésében "vannak politikai elkötelezettségek, amelyek sem ideológiailag, sem pártszempontból nem egyeztethetők össze a magyar kormányéval." Az RMDSZ közel áll egyes ellenzéki pártokéhoz és távol van a szocialista-szabaddemokrata pártoktól. Az RMDSZ-nek el kell fogadni a helyzetet és nem lehet árulásról beszélni. Magyari elismeri, hogy az 1201-es ajánlással kapcsolatos lábjegyzet a magyar diplomácia engedménye, azt azonban az RMDSZ vezető hibájának tartja hogy az elfogadott alapszerződés szövegét tovább vitatták. "Módosítani kell az RMDSZ-politizálást és -szemléletet." Nem maradhat fenn hosszú ideig kemény ellenzéki pártként. Az adott koalícióban hatalomra juthat és így oldhatja meg problémáit. /Gál Mária: Veszítünk vagy nyerünk? - Magyari Nándor László a román-magyar alapszerződésről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
1996. december folyamán
Napvilágot látott Gál Mária D. O. (Kényszerlakhely) /Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 1996, Minerva Könyvek - 3/ Alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után.
1997. január 30.
Magyari-Vincze Enikő jan. 31-i előadásában /Intézményfejlesztési törekvések és dilemmák/ arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemen oktatóknak ki kell vonniuk magukat a politikai döntéshozatal mechanizmusai alól és szakmai érdekeltségeik szerint kell vélemény mondaniuk az egyetem fejlesztéséről. Az európai integráció megköveteli a "többnyelvűségben, a multikulturális környezetben való mozgást." Magyari-Vincze Enikő szerint a járható út a Babes-Bolyai Egyetem közös keretében való intézményfejlesztés. /Magyari-Vincze Enikő: A magyar nyelvű oktatás - megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./ Egyed Péter nem fogadta el a kolozsvári egyetemi centrum rovására kiépítendő székelyföldi egyetemi hálózat elképzelését. Szerinte a magyar nyelvű egyetem végiggondolásra szorul, mert a román államiságban való részvétel a román nyelviséghez is kapcsol. /Gál Mária: Egyetemvita. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./ Hozzászólások: Kása Zoltán egyetemi tanár kétségbe vonta Horváth Anikó beszámolóját, aki szerint a hozzászólók mérlegelték, hogy mi volna optimális. Valójában a felszólalók többsége kiállt az önálló Bolyai Egyetem mellett. Kása Zoltán vitába szállt azzal, hogy a Bolyai Egyetemet "önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők" szorgalmazzák és felidézte a Bolyai Tudományegyetem újramegnyitását követelők listáját, melyet a Szabadság 1990. jan. 7-i száma közölt. A névsorban szinte az összes egyetemi tanár szerepel, köztük az önálló magyar egyetemet most ellenző Cs. Gyimesi Éva is. /Kása Zoltán: Tényleg erről volt szó? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Szabadelvű Kör az egyetem jövőjéről szóló vitára nem hívta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget /KMDSZ/, ez azt jelenti, hogy rólunk, nélkülünk. /Kiss Olivér, a KMDSZ elnöke. Rólunk. Nélkülünk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Bolyai Tudományegyetem visszaállítása nem vitatéma, nemcsak a liberálisok ügye, hanem az egész erdélyi magyarságé. Nagyon kell az önálló magyar egyetem. /Nagy-Tóth Ferenc: A diverzitástól az Univerzitás ürügyén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Emlékeztető: A Bolyai Társaság képviselői 1991. aug. 8-án tárgyaltak Gheorghe Stefan oktatási miniszterrel. A tárgyalásról a Bolyai Társaság képviselői aide-memoire-t készítettek. Előadták a miniszternek a magyar egyetem, a Bolyai Egyetem újjáalakítására vonatkozó igényt, hangsúlyozták, hogy a magyar egyetem iránti igényt, 220 ezer magyar írta alá. /Szabadság (Kolozsvár), 1991. aug. 16./
1997. január 31.
A magyar nyelvű egyetem kérdése a megváltozott helyzetben címmel szervezett megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ Szabadelvű Köre jan. 31-én. Az egyetemi diákokból és érdeklődőkből álló közönség előtt Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László olvasott fel vitaindító tanulmányt. Az előadók szerint önjelölt illetékesek nem képesek a korszerűségi követelményeket felismerni, a hajdani Bolyai Egyetemből mítoszt csináltak, a négy előadást tartó szerint időszerűtlen egy különálló egyetemi infrastruktúra most kezdődő kiépítése. Egyelőre egy önálló, de a megerősödött egyetemi kört el nem hagyó magyar tagozat megalakítását tartják optimálisnak. Cs. Gyimesi Éva beszélt önjelölt illetékesekről, akik sohasem dolgoztak egyetemeken vagy főiskolákon: "Politikusok, laikusok, becsvágyó szervezők." - minősített. Dezső Gábor, a Bolyai Társaság titkára felolvasta a Bolyai Társaság nyilatkozatát: kiállnak az önálló állami magyar egyetem mellett, és tolmácsolta Horváth Andornak, a társaság elnökének a részvevőkhöz intézett levelét, melyben ő is a magyar egyetem mellett tett hitet. A tanácskozás második részében Béres András oktatásügyi államtitkár és Takács Csaba, az RMDSZ Ügyvezető elnöke ismertették az RMDSZ álláspontját a magyar nyelvű egyetemi oktatás kérdésében, majd válaszoltak a jelenlevők kérdéseire. A vitában felszólalók szerint az erdélyi magyar diákok és egyetemi oktatók továbbra is kitartanak a külön, magyar nyelven működő állami egyetem létrehozása mellett, melynek székhelye gyakorlati és szakmai meggondolások miatt csak Kolozsváron lehet. Vita tárgyát képezte viszont, hogy a jelenlegi feltételek mellett reális lehet-e az az igény, hogy a közeljövőben megalakuljon és működjön az egyetem. A tanácskozáson meghívottként jelen volt Egyed Albert, a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. /Horváth Anikó: Önálló magyar egyetem a megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3., 958. sz., Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
A Bolyai Társaság Elnökségének nyilatkozata: jan. 23/
Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
Magyari-Vincze Enikő jan. 31-i előadásában /Intézményfejlesztési törekvések és dilemmák/ arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemen oktatóknak ki kell vonniuk magukat a politikai döntéshozatal mechanizmusai alól és szakmai érdekeltségeik szerint kell vélemény mondaniuk az egyetem fejlesztéséről. Az európai integráció megköveteli a "többnyelvűségben, a multikulturális környezetben való mozgást." Magyari-Vincze Enikő szerint a járható út a Babes-Bolyai Egyetem közös keretében való intézményfejlesztés. /Magyari-Vincze Enikő: A magyar nyelvű oktatás - megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
Egyed Péter nem fogadta el a kolozsvári egyetemi centrum rovására kiépítendő székelyföldi egyetemi hálózat elképzelését. Szerinte a magyar nyelvű egyetem végiggondolásra szorul, mert a román államiságban való részvétel a román nyelviséghez is kapcsol. /Gál Mária: Egyetemvita. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./
Hozzászólások: Kása Zoltán egyetemi tanár kétségbe vonta Horváth Anikó beszámolóját, aki szerint a hozzászólók mérlegelték, hogy mi volna optimális. Valójában a felszólalók többsége kiállt az önálló Bolyai Egyetem mellett. Kása Zoltán vitába szállt azzal, hogy a Bolyai Egyetemet "önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők" szorgalmazzák és felidézte a Bolyai Tudományegyetem újramegnyitását követelők listáját, melyet a Szabadság 1990. jan. 7-i száma közölt. A névsorban szinte az összes egyetemi tanár szerepel, köztük az önálló magyar egyetemet most ellenző Cs. Gyimesi Éva is. /Kása Zoltán: Tényleg erről volt szó? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Szabadelvű Kör az egyetem jövőjéről szóló vitára nem hívta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget /KMDSZ/, ez azt jelenti, hogy rólunk, nélkülünk. /Kiss Olivér, a KMDSZ elnöke. Rólunk. Nélkülünk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ A Bolyai Tudományegyetem visszaállítása nem vitatéma, nemcsak a liberálisok ügye, hanem az egész erdélyi magyarságé. Nagyon kell az önálló magyar egyetem. /Nagy-Tóth Ferenc: A diverzitástól az Univerzitás ürügyén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
Emlékeztető: A Bolyai Társaság képviselői 1991. aug. 8-án tárgyaltak Gheorghe Stefan oktatási miniszterrel. A tárgyalásról a Bolyai Társaság képviselői aide-memoire-t készítettek. Előadták a miniszternek a magyar egyetem, a Bolyai Egyetem újjáalakítására vonatkozó igényt, hangsúlyozták, hogy a magyar egyetem iránti igényt, 220 ezer magyar írta alá. /Szabadság (Kolozsvár), 1991. aug. 16./
1997. február 17.
Gál Mária nagy terjedelemben újból áttekintette az önálló magyar egyetem körüli vitát. Újra ismertette a Szabadelvű Kör jan. 31-i ülésén elhangzott előadásokat. Az előadások utáni vitában a hallgatóság jó része úgy értelmezte az előadásokat, mint az önálló magyar egyetem elutasítását. A legnagyobb vitát a felmérés váltotta ki. Sokan megkérdőjelezték hitelességét, mások úgy vélték, a diákság nem is tudja, miről van szó. Sok diák számára a Bolyai Egyetem pusztán egy kommunista kreációt jelent. Gál Mária szerint a sajtóvita személyeskedések áradatává vált. A cikkíró láthatóan elfogult és védi a Szabadelvű Kör előadóit. Azt írja, hogy a támadások célpontjai a Szabadelvű Kör tagjai, azok liberalizmusa volt. Valójában az önálló egyetem létéről folyt a szenvedélyes vita. Gál Mária szerint azt írták, hogy Magyari Nándor László áruló, idegen érdekek zsoldjában áll /ilyet sehol sem írtak, inkább Magyari minősített indulatosan/. Kötő József elmondta /Gál Mária kérdésére/, hogy a jelenlegi stratégiát Cs. Gyimesi Éva dolgozta ki. Az RMDSZ programja leszögezi: önálló anyanyelvű oktatási hálózatot kell kiépíteni, önálló Bolyai Egyetemmel. A Bolyainak a központban kell működnie. Egyelőre járhatatlan az extenzív fejlődés útja. Magyari Nándor László szerint a vita ellenére hasznos volt ez a fórum.- Gál Mária szerint a média tükrözte RMDSZ és közgondolkodáskép hamis, a közvélemény is hamis értékekre épül. Újra kell értékelni az írástudók felelősségét is. /Gál Mária: Egyetem-vita. Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./
1997. július 13.
Júl. 12-13-án Kolozsváron tartotta ülését az RMDSZ szerve, az SZKT. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a tét a nemzetiségi kérdés sok évszázados kezelésének megváltoztatása. Szükséges az erők összefogása. Bill Clintonnal Bukarestben tartott megbeszélésén kitűnt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít Amerika a romániai magyarok és románok közötti viszony javulásának és az RMDSZ kormányba emelésének. Ezután az RMDSZ államhatalmi tisztségviselőinek beszámolója következett. Tokay György kisebbségvédelmi miniszter a törvényalkotásban való részvételt emelte ki és azt, hogy a tanügyi törvénymódosítás kormányhatározata márc. 18-a óta kész volt, de a bürokráciával mostanig elhúzták az alkalmazását. Az Európa Tanács szakbizottságának bukaresti ülésétől való távolmaradását azzal indokolta, hogy hivatalos volt Göncz Árpád fogadására. Sorra beszámoltak a többiek is, Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter, Bara Gyula munkaügyi államtitkár, Béres András oktatási államtitkár, Borbély László közérdekű beruházásokkal foglalkozó államtitkár. Tokay Györgyhöz több kérdést intéztek. Papp Kincses Emese a kulturális alap elosztását méltánytalannak tartotta. Katona Ádám nem fogadta el Tokay magyarázatát az Európa Tanács bizottsági megbeszéléséről, számon kérte a jogsérelmeket, a Székelyföldre történő román betelepítés folytatódását, a Bolyai Tudományegyetem helyreállításának elfelejtését. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke rámutatott, hogy mérhetetlen demagógia erőszakról beszélni a székelyudvarhelyiek részéről, amikor az apácák akciója erőszakosabb cselekedet. Tokayt a román nemzeti politika védnökének nevezte és javasolta, hogy az SZKT vonja meg tőle a bizalmát. Beszámolt munkájáról Molnár Géza egészségügyi, Kelemen Hunor művelődési, Kis Botond környezetvédelmi, Kovács Adorján mezőgazdasági államtitkár és Neményi Nándor József, a versenytanács tagja. Markó Béla Tőkés László javaslatára megjegyezte, csoda, hogy csupán egy miniszternek a menesztését kéri a tiszteletbeli elnök, majd ismertette a csereháti ügy következményeit, azt állítva, hogy amiatt akadt el a tanügyi törvény módosítása. Markó Béla ismertette a csereháti ügy történetét 1992-től. Borbély Zsolt nem értett egyet Verestóy Attila beszámolójának azzal a megállapításával, hogy hozzánemértők beleártják magukat szakértői ügyekbe. Az SZKT-tagok azért vannak, hogy beleártsák magukat szakértői ügyekbe. Verestóy Attila szemére vetette Borbély Zsoltnak, hogy magyarországi lapokban megjelent cikkeivel nagyobb kárt okoz az RMDSZ-nek, mint politikai ellenfelei. Azok okoznak a legnagyobb kárt a szövetségnek, akik eltérnek a programjától, válaszolt Borbély Zsolt. Papp Kincses Emese tisztázást követelt, miért váltotta le Kincses Elemér rendezőt Kelemen Hunor államtitkár. Az államtitkár azt bizonygatta, hogy hosszas tájékozódás után döntött így. Katona Ádám Constantin Dumitrescut idézte, hogy a mai román kormányban is vannak kommunisták. Erre Markó Béla követelte: az SZKT ne engedje, hogy a kisebbségbe szorult ellenzék azt a látszatot kelthesse, hogy az SZKT-nak kifogásai vannak a kormány ellen. A következő napon a Marosvásárhelyen okt. 3-4-ére tervezett RMDSZ-kongresszus előkészületeiről volt szó. /Nits Árpád: SZKT-ülés Kolozsváron. Leradírozott ellenzék. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./
Az SZKT üléséről kiadott közlemény összegezte az elhangzottakat. A részletes, információbő tájékoztatók vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ képviselői jelentős munkát végeznek, részt vállalnak a reform elindításából minden területen, és partneri, igen jó kapcsolat alakult ki a legmagasabb szinteken. A helyhatósági, valamint az oktatási törvényt módosító kormányrendeletek fontossága rendkívüli akkor is, ha nem minden RMDSZ-céltételezést sikerült megvalósítani. A vita során az is egyértelművé vált, hogy az általános kérdések mellett komoly figyelmet kell szentelni a helyi közösségek gondjainak, a megfelelő megoldások kimunkálása a helyi és országos erők együttes munkája kell hogy legyen. Az RMDSZ-kongresszus előkészítésére vonatkozóan az SZKT döntött az időpont kérdésében – 1997. október 3-4. –, határozott a képviseleti normákra és a küldöttek kijelölésére vonatkozóan, valamint döntés született a kongresszus napirendjét illetően is. Az SZKT megvitatta és elfogadta a szövetség idei – 1997. április 1-től 1998. március 31-ig tartó időszakra szóló – költségvetését. Az ügyvezető elnök javaslatára a testület megerősítette tisztségében Birtalan Józsefet, akit a szövetség elnöke korábban gazdasági ügyvezető alelnökké nevezett ki. A továbbiakban az SZKT elfogadta az Etikai Bizottság új szabályzatát, fölvette a szövetség kollektív tagjainak sorába az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az SZKT meghallgatta a Szabályzat-felügyelő Bizottság jelentését Szőcs Géza kongresszusi fellebbezésének a tárgyában, ugyanakkor a Maros megyei RMDSZ tisztújításával kapcsolatos óvással, mint nem rá tartozó kérdéssel, nem kívánt foglalkozni. Az SZKT nyilatkozatot fogadott el a madridi csúccsal kapcsolatban. A nyilatkozatot közzéteszik. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 14., 1070. sz./ Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kolozsvári ülésén az 1997. július 8-i madridi csúcstalálkozón született döntéssel kapcsolatosan a következő nyilatkozatot fogadja el: Az RMDSZ üdvözli a madridi NATO-csúcstalálkozó azon döntését, hogy az euroatlanti biztonsági rendszerbe új, kelet-közép-európai tagokat vesznek fel. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy nyilatkozatában a NATO Romániát név szerint megemlíti, és ezáltal közvetve a következő bővítés egyik fő esélyesének tekinti. Ez a madridi döntés, valamint közvetlenül utána Clinton amerikai elnök romániai látogatása is bizonyítja, hogy eredményesek voltak az 1996. novemberi választások utáni erőfeszítések, melyeket Románia elnöke és kormánya, illetve a kormánykoalíció tagjai - közöttük az RMDSZ - fejtettek ki az ország euro-atlanti integrációja érdekében. Igazolja azt a kormányprogramot, amelynek célja életbe léptetni a mélyreható gazdasági reformokat, visszaszorítani a korrupciót, biztosítani az emberi és nemzeti kisebbségi jogokat, érvényt szerezni a jogállamiság alapértékeinek, rendezni a tulajdonjogokat mint a társadalmi és politikai stabilitás alapvető feltételeit. Ezek a belpolitikai változások, valamint az új alapokra helyezett külpolitika, melynek fontos eleme a jószomszédi kapcsolatok kiépítése és fejlesztése, a korábban esélytelen országok közé sorolt Romániát a NATO-tagság közeljövőbeni elnyerésének fő esélyesévé emelték. Az RMDSZ érdekelt e folyamatok további erősítésében és kiteljesítésében, és továbbra is vállalja a politikai felelősséget a reformfolyamatokban elkötelezett kormányprogram maradéktalan érvényesítése érdekében mind a végrehajtás, mind a törvényhozás terén. Megerősítést nyert az a tény, hogy Románia demokratikus államok közösségébe való beilleszkedésének elengedhetetlen feltétele a nemzeti kisebbségek jogainak törvények általi szavatolása, ami nemcsak a kisebbségeknek, hanem a többségi nemzetnek is alapvető érdeke. Fontosnak tartjuk, hogy a közigazgatási és a tanügyi törvény sürgősségi kormányrendelettel való módosítása új lehetőségeket biztosít az anyanyelvhasználatban és az anyanyelvű oktatásban is, és ezáltal megkezdődött az elmúlt évtizedekben felhalmozódott egyenlőtlenségek felszámolása. Természetesen azt is fontosnak tartjuk, hogy később a parlament erősítse meg ezeket a kisebbségjogi szempontból jelentős normákat. Ugyanakkor közös érdekeink jegyében ezúton is felhívjuk koalíciós partnereink figyelmét, hogy együttes erőfeszítéssel fel kell számolni azokat a véleménykülönbségeket és működési zavarokat, amelyek fölösleges akadályokat gördítenek a reformfolyamatok kiteljesítése és a választóink jogos elvárásainak teljesítése, ezen belül a román-magyar megbékélést szolgáló nemzeti kisebbségi kérdés európai normák szerinti rendezése elé, melyek fékezik a jogállam működését szavatoló törvények és intézmények létrehozását a társadalmi élet minden területén.
Meggyőződésünk, hogy Románia nevesítése a madridi találkozón az elkezdett folyamatok pozitív értékelését jelenti, és egyben arra is biztosíték, hogy a megkezdett úton való következetes továbbhaladás, a reformok további vállalása és kiteljesítése az elvárt eredményekhez vezet. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 14., 1070. sz./ Az SZKT üléséről, a heves vitáról beszámoltak a lapok. Gál Mária kolozsvári tudósításának címe: Tőkésék bírálták az RMDSZ kormánybeli szereplését /Népszava, júl. 14./
1997. július 29.
Az RMDSZ-ben összecsaptak a radikálisok és a mérsékeltek. Gál Mária a radikálisok képviselőjének Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét nevezte. Köréje csoportosul az RMDSZ-ellenzék, amelyen belül a legradikálisabb Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés, melyet Gál Mária a Csurka-Torgyán szellemiséghez közel állónak nevezett. A mérsékeltek számbelileg fölényben vannak. Az SZKT júl. 12-13-i ülésén nyílt konfliktus alakult ki a radikálisok és a mérsékeltek között. Gál Mária a vitáról Markó Bélát és Tőkés Lászlót kérdezte. Markó Bélától azt tudakolta, hogy miért nem zárják ki az RMDSZ-ből Katona Ádámékat. Markó Béla azt válaszolta, hogy eddig sem folyamodtak a kizárás eszközéhez. Amennyiben viszont az Erdélyi Magyar Kezdeményezés eltér az általános RMDSZ-vonaltól, akkor meg kell vizsgálni, meddig vállalható a közösség. Pillanatnyilag erről nincs szó. Tőkés Lászlótól azt kérdezte Gál Mária, hogy lehetségesnek tartja-e a további együttműködést az RMDSZ-szel. Ezek a nézeteltérések nem olyan jellegűek, amelyek lehetetlenné tennék az együttműködést. Tőkés László hangsúlyozta, hogy soha nem gondolt az RMDSZ-ből való kiválásra. Mindig azt mondja, amit lelkiismerete diktál. /Gál Mária: Radikalizmusa miatt Tőkés elszigetelődött. = Népszava, júl. 29./
1998. június 20.
Verestóy Attila szenátorral készített interjút Gál Mária /Kolozsvár/, aki Verestóyt a román pártokkal való koalíciós alkudozás frontemberének nevezte. Milyen feltételekhez kötötte az RMDSZ koalíciós részvételét, hangzott a kérdés. Verestóy válaszában kifejtette, hogy igényelték az anyanyelv használatát és az adminisztrációban való részvétel jogát, az anyanyelvi oktatás biztosítását. Bizonyos állami tisztségek /belügy, a hadsereg vezetése, az igazságszolgáltatás magasabb fokai/ még mindig elérhetetlenek az RMDSZ számára, a román állam "még nem tudott túljutni a nemzetállami szindrómákon". A mostani koalícióban az RMDSZ teljesen fölösleges, ugyanakkor kapott tíz államtitkári helyet. Verestóy hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek csak saját választói elvárásainak kell eleget tennie. "Az RMDSZ-en belüli feszültségek tagadhatatlanul léteznek" - ismerte el. Sokan mondják, hogy az RMDSZ alig ért el valamit a kormányzati szerepvállalással. Erre Verestóy azt válaszolta, hogy szerepvállalásuk eredményeképpen a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem minden karán folyik magyar oktatás, megszületett két sürgősségi kormányrendelet, kiemelte, hogy a gazdasági életben "több ezer magyar került olyan vezető beosztásba, ahol döntéseivel befolyásolni tudja az egész közösség sorsát." /Gál Mária /Kolozsvár/: Verestóy Attila: "Románia még nem tudott túljutni a nemzetállam-szindrómán". = Népszava, jún. 20./
1998. augusztus 25.
A Romániai Magyar Szó átvette Gál Mária cikkét a Népszavából. Gál Mária /a lap kolozsvári tudósítója/ hangsúlyozta, hogy "minden jó szándékú, de meggondolatlanul kimondott szó az érintett kisebbség rovására sülhet el." Gál Mária a Népszavában kiállt az előző koalíció mellett: a nemzeti kérdésekben "érzéketlennek kikiáltott szocialisták és szabad demokraták négy éve alatt fokozatosan halványult Romániában a mindenkori magyar-veszély kényszerképzete, gyengültek a nacionalista támadások is." Gál Mária helytelenítette Orbán Viktor miniszterelnök kiállását a magyar egyetem mellett, mert ebben a média fenyegető felhangokat vélt felfedezni. "Orbán Viktor kiállása a magyar egyetem mielőbbi létrehozása mellett, a magyar kormány támogatása azért volt szerencsétlenül időzítve, mert június végén megalakult és elkezdte működését az a kormánybizottság, amely az egyetemalapítás módozatait és költségeit hivatott értékelni." /Gál Mária: Ahol a jó szándék nem elég. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25. - átvéve a Népszavából/ Markó Béla nem így látta, többször éppen a nacionalista támadások felerősödését állapította meg.
